A népünkre rákényszerített kommunista diktatúra elleni felkelésünkről sokan írtak, de a legszebb, legmegrázóbb verset Márai Sándor írta emigrációjában, New York-ban ’56 karácsonyán. „Angyal, vigyél hírt a csodáról […] ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.” A gyász és a rettegés pillanatában Márai a feltámadás üzenetét is közvetítette: „Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből.” Én 15 évesen éltem át az október végi határtalan öröm napjai után november 4-e letaglózó hajnalát, amikor a szovjet ágyúk üzenték, hogy nem egy szabad Magyarországon fogok felnőni. És mégis megtörtént a csoda, 33 évvel azután, hogy Toldy-diák társaimmal ott álltam a Bem-szobor alatt: a népi demokráciának hazudott diktatúra valódi, jelző nélküli demokráciává vált. Példájára ledőlt Berlinben a rabság fala, Prágában Havel, a bátor drámaíró a börtönből az elnöki palotába költözött, Románia visszataszító diktátorát pedig Bukarest mellett saját tisztjei végezték ki. A szabadság olyan, mint a levegő, nem látható, és csak a hiányát érezzük meg. 1956 előtt Európa egész keleti fele szenvedett a hiányától, és még a nem hívők is imádkoztak a felszabadulásért. Gyarlóságunkban mára megfeledkezünk a hálaadásról, amiért tényleg új élet lett a kiontott vérből, és nem kevesen megfeledkeznek azokról az eszmékről és elvekről, amelyek az ’56-os vereség után 1989-ben győztek. Antall József miniszterelnök fájdalmasan korai halála előtt a politikai vagy vallási fanatizmus veszélyére figyelmeztetett, ennek térnyerésében a XXI. század bolsevizmusát látta. Minden embertelen ideológia és gyakorlat ellenszere a közös fellépés, a szolidaritás. 1956-ban megtapasztaltuk a magányosan küzdés érzését, de a világ együttérzését is. 2022-ben a demokráciák tanultak 1938 és 1939, Csehszlovákia és Lengyelország cserbenhagyása példájából, hatékonyan segítik az Oroszország agressziójával bátran szembeszálló Ukrajnát. 1956 népének hol a helye? Jeszenszky Géza
Comments