Tisztítsuk meg az agráriumot a kizárólag szavazatszerzésre irányuló sanda politikai szándékoktól, hogy társadalmi-politikai kiegyezés születhessen a birtokrendszer, a földtulajdon és  különösen a földhasználat ügyében. 

​

Milyen agrárpolitika lenne megfelelő a magyar nemzet számára?

Amely a meglévő termelési potenciál - a jelenleginél - jobb kihasználását ösztönzi, úgy, hogy a fenntartható fejlődés kritériumainak megfelelő, tudás alapú, organikus élelmiszerek termelésének irányába elmozduló mezőgazdaságnak biztosít szabad utat,

amely nem a gazdálkodási formára (egyéni vagy a társas vállalkozás a jobb), nem a méretre (kisbirtok vagy nagybirtok), nem a földtulajdonra, hanem meglépő földjeink okszerű használatára, a termelés hatékonyságára és a magyar mezőgazdaság egészének versenyképességére helyezi a hangsúlyt,

amely a jelenleginél jóval kevesebb természeti erőforrást:  termőföldet, vizet, fosszilis energiát használ fel egységnyi termékre vetítve, miközben jóval több humán erőforrást, tudást hasznosít a jelenleginél számottevően alacsonyabb környezet-terhelés mellett, 

amely segít abban, hogy a gazdálkodók piaci viszonyok között is képesek legyenek  saját erőből  jövedelmet termelni, hogy az agráriumban érdekelt szereplők ne csak a támogatásokból tudjanak megélni, 

amely ösztönzi a vertikális és horizontális integráció erősödését a kis- és nagytermelők, és élelmiszer-előállítók között, 

amely ösztönzi a termelők önkéntes szövetkezését, win win alapú  együttműködését minél magasabb hozzáadott értékű termékek előállítása érdekében. Ehhez nem kell állami kényszerítés: kötelező belépés valakik integrációjába, hanem elég a kölcsönös előnyökön nyugvó kooperáció. Ez lehet akár szövetkezés is, de a partnerek egymással szemben  kiérdemelt bizalma is elég a jó és hosszabb távon fennmaradó együttműködéshez. 

amely segíti a vidék, a falvak gazdasági megerősödését, életképességét, ezzel is  fékezve  a kistelepülések drámai mértékű elsorvadását, elnéptelenedését.

Teendők:

Tisztítsuk meg az agráriumot a kizárólag szavazatszerzésre irányuló sanda politikai szándékoktól, hogy társadalmi-politikai kiegyezés születhessen a birtokrendszer, a földtulajdon és  de különösen a földhasználati ügyében. Módosítsuk a jelenlegi földtörvény földhasználatra, haszonbérletre vonatkozó passzusait, mert azok egyoldalúan hátrányosak a professzionális gazdaságok, különösképp a jogi személyű vállalkozások számára (még a családi keretek között működő egyszemélyes gazdasági társaságok számára is.) Ilyen  prekoncepciós, a jogi személyű agrárvállalkozásokat egyoldalúan sújtó földhasználati szabályozás sehol sincs az Európai Unión belül.

Kijelentjük, hogy a földtörvény tulajdonszerzésre vonatkozó előírásai érvényben maradhatnak, mert - legyenek bármennyire is korlátozóak - érdemben nem gátolják a hazai mezőgazdaság fejlődését. Tény, hogy a tulajdonszerzésre vonatkozó előírások példa nélküliek Európában, de a belpolitikai realitás az, hogy ennél szabadabb földtulajdoni szabályozáshoz nincs meg a társadalmi-politikai konszenzus hazánkban.

Azonnali feladat az agrár közép- és felsőoktatás helyzetbe hozása, a mezőgazdasági szakképzés XXI. századi igényekhez való hozzáigazítása. A hazai agrárkutatás ismét kapjon megkülönböztetett figyelmet az államtól, az elsorvasztás helyett kiemelt költségvetési támogatásban kell részesíteni az egykor méltán elismert agrárkutató-központokat, tudományos műhelyeket. Persze az is fontos, hogy az agrárkutatók a jelenleginél jobban koncentráljanak tudományos eredményeik mielőbbi gyakorlatba ültetésére.

Tapasztalat, hogy az mezőgazdaságot felügyelő állami intézmények (Vidékfejlesztési Hivatal, Megyei kormányhivatalok, Növényvédelmi és Állategészségügyi hatóságok,  Környezetvédelmi hivatal, Vetőmag-felügyelőség, a NÉBIH, stb.) munkatársai segítőkészek, többségük kitűnően végzi munkáját és pozitív empátiával figyeli a gazdálkodók mindennapos küzdelmeit a bürokráciával.  De a bürokrácia, az egymást érő helyszíni ellenőrzések, és az előírt kötelező jelentések, amit a gazdálkodóknak teljesíteniük kell, irracionális mértékűvé vált. Egy jogi személyű mezőgazdasági vállalkozásnak ma évente mintegy félszáz statisztikai és egyéb "kölcsönös megfelelés" jellegű jelentést kell feltöltenie az internetre, mellette írásban is elküldenie! Egy magángazdának csak mintegy 15-20-at, de az is borzasztó megterhelés legtöbbjük számára, melyet a falugazdász segítsége nélkül elkészíteni sem képesek. Ezt a bürokráciát, felesleges adminisztrációs kötelezettséget  mielőbb csökkenteni kell. Ma ez a papírmunka tízezrek munkaidejét rabolja el, akik, ha lelkiismeretesek és elkészítik, saját dolgaikra már alig jut idejük. (Az USA-ban egy évtizeddel ezelőtt még 70 jelentést kellett a farmernek leadnia az állami hatóságok részére, jelenleg már csak 15-öt, ami bizonyítja, hogy a bürokrácia-leépítés igenis lehetséges lenne e területen is.)

Kormányzati segítség nélkül láthatóan nem megy a hazai öntözési infrastruktúra fejlesztése sem, pedig erre égetően szükség lenne. Minden rendszerváltozás utáni kormánynak ígéretei voltak az öntözésfejlesztésre, idáig egyikük sem tudott eredményt felmutatni. 

Statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a gazdák: kicsik és nagyok egyaránt, az uniós ösztönzés (GOFR növények túlzott támogatása) és kényelmi okok miatt megelégszik a gabona- és olajos mag termesztéssel. Nem igazán törik magukat  arra, hogy ez extenzív és munkaerő-takarékos tevékenységen túl jóval intenzívebb tevékenységbe - kertészeti és állati termékek termelése - kezdjenek. Sőt éppen a kisgazdaságokból szorul ki a zöldség- és gyümölcstermesztés, a sertéshizlalás és a tejtermelés is. Ezt a trendet mindenképp célszerű megfordítani. Részben azért mert közeli versenytársaink, Oroszország és Ukrajna elárasztják gabonával és olajos magvakkal Európát, a Közel-Keletet és Észak-Afrikát. Ők a hazainál jóval alacsonyabb költséggel termelik meg e növényeket s támogatás nélkül is versenyképesek a nemzetközi piacokon. Ha az Unió vám- és kvótamentesen beengedi az ukrán gabonát, felkészülhetünk arra, hogy a termelői árak hosszú távon is alacsony szinten fognak maradni. Ha az EU 2021-től csökkenti a GOFR növények támogatását (földalapú kifizetéseket), akkor a legtöbb hazai gazdának nehéz lesz talpon maradni, jövedelmet realizálni e növények termesztésével. 

Az egyéni gazdák többségének azonban nincs meg a területe (belterületi ingatlana) ahhoz, hogy megfelelő méretű állattenyésztési (istálló), vagy  kertészeti (üvegház, fóliasátor) tevékenységbe kezdjen. Ezért a gazdálkodói igényeknek megfelelve át kell alakítani a település-szerkezetet a falvakban. A mai néhány száz négyszögöles belterületi ingatlanok kis méretük miatt alkalmatlanok az árutermelésre.  

A falusi települések szerkezetének átalakítása, a magyar falvak rehabilitációjának szükségessége és lehetséges módja:

A vidékfejlesztéssel foglalkozó szakemberek körében közismert, hogy különböző okok miatt a magyarországi kistelepülések közül több százat a teljes elnéptelenedés veszélye fenyegeti. Az üresen álló házak/porták száma a falvakban a KSH adatai szerint meghaladja a 250 ezret. E portákat azonban hiába kínálják eladásra akár "bagóért" , vevő nem jelentkezik. Ugyanakkor  a portákhoz a házon kívül jellemzően 1000-3000 nm mezőgazdasági földterület is tartozik amely túl kicsi mezőgazdasági árutermelés céljára.  Vevők és gazdálkodók hiányában jelenleg mintegy 50 ezer ha átlagon felüli minőségű termőföld - az üresen álló porták kiskertjei  - műveletlenül  maradnak. Szomorú látvány, hogy nagyon sok kistelepülésen még a főutcában is üres, elhagyott, düledező házak és gaz felverte kertek láthatók. Kicsi az esélye, hogy ebben az állapotban és nagyságban vevők jelentkeznének ezekre a portákra. Ezért a megoldást a telkek átalakításában, árutermelésre is alkalmas méretű, 5000 - 10000 nm-es gazdaporták kialakításában rejlik, amelyre ráépíthető az életképes gazdálkodás alapjait biztosító gazdasági épület,  tároló, istálló, üvegház , gépszín, stb. 
 

Javasoljuk, hogy az állam hozzon létre egy országos hatáskörű mezőgazdasági ingatlanalapot, amely felvásárolná a ma üresen álló, eladásra kínált portákat, majd a helyi önkormányzattal közösen összevonással új nagyméretű, árutermelésre is alkalmas mezőgazdasági ingatlanokat alakítana ki, amit eladásra kínálna belföldi és Kárpát-medencei fiatal magyar gazdáknak. Az ingatlan megvásárlásához és az új gazdasági épületek, üvegházak építéséhez kamattámogatott hosszú lejáratú hitelt nyújtanának a bankok a helyi és környékbeli gazdáknak, de igény esetén más országból érkező agrárvállalkozóknak is.  A faluképet ma uraló szocreál kocka- és téglaházak helyén energia-takarékos, korszerű, a régi magyar falvak hangulatát idéző házak és istállók épülnének. Ez a program természetesen csak egy szükséges, de nem elégséges lépése  lenne a pusztuló, létszámában erősen fogyó kistelepülések újjáélesztésének.  

 

Bízunk abban, hogy ez összefoglalóval sikerült rávilágítani néhány olyan konkrét problémára, amely jelenleg gátolja a mezőgazdaság magasabb szintű fejlődését és rontja a vidéki kistelepülések  életben maradási esélyeit. E problémák könnyen orvosolhatók lennének, ha a politikai pártok és az ágazatban működő érdekvédelmi szervezetek leülnének egy asztalhoz s egységes akarattal, összefogással, közös erővel  a fenti célok mentén -próbálnák meg kihúzni az agrárium és a vidék kátyúba ragadt szekerét.