Kedves lengyel barátaink!
Kedves magyar honfitársaink!

Nem lehet vége a sok évszázados lengyel–magyar barátságnak!

Orbán Viktor miniszterelnök július végén az erdélyi Tusnádfürdőn megtartott hagyományos beszédében úgy fogalmazott, hogy Lengyelország egy brit–balti–skandináv és ukrán szövetségben az Egyesült Államok első számú európai támaszpontja akar lenni. Ezt az állítólagos tervet éles és sértő szavakkal bírálta, szerinte a lengyelek „a legszemforgatóbb és a legálságosabb politikát csinálják egész Európában”. Külügyminisztere még tovább ment, mondván: „a lengyel diplomácia a hazugságok mocsarába süllyed”.

Nagyon sokan vagyunk Magyarországon, akik ezt egészen másképp látják. Mély meggyőződésünk, hogy a lengyel és a magyar nép évszázados baráti viszonya egyik országban sem lehet kormányfüggő. Számos dinasztikus és személyes kapcsolaton túl (Anjou és Piast ház, Báthory I., Rákóczi F., Bem J. stb.) ez a barátság akkor is működött, amikor a lengyel államot a 18. században felosztották, és Magyarországnak sem volt önálló külpolitikája. A második világháború alatt a náci hódítás elől menekülő százezer lengyelt Magyarország nemcsak befogadta, de a lengyel ellenállást is tevőlegesen támogatta egészen az 1944 márciusi német megszállásig, az emigráns lengyel kormány pedig mindent megtett annak érdekében, hogy Magyarország le tudjon válni a német szövetségről és háborúról.

1956-ban Lengyelország mutatta az utat, amelyet Magyarország októberben követett. Ez a két ország meghatározó szerepet vitt 1989-ben a kommunista rendszerek ledöntésében, majd Csehszlovákiával együtt létrehozta a Visegrádi Együttműködést. Együtt küzdöttünk a NATO keleti bővítéséért és együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. A Fidesz 2010-es választási győzelme után Orbán Viktor miniszterelnök első útja még Varsóba, a jobbközép kormányhoz vezetett, amelynek feje ugyanaz a Donald Tusk volt, aki ma Lengyelország miniszterelnöke. Ezt a történelmi barátságot akkor sem szabad veszélyeztetni, ha a két kormány politikája pillanatnyilag lényegesen különbözik egymástól. És mi a rossz abban, ha Európa észak-keleti és északi államai összetartanak az orosz fenyegetés ellen? Romániával és Ukrajnával együtt így egyensúly jön létre az Európai Unió régi és új demokráciái között. Nem itt volna a helye a többi visegrádi országnak is?

Az 1990 és 2012 közötti különféle magyar kormányok tagjait tömörítő V21 Csoport meggyőződése, hogy a magyar nép döntő többsége kitart a lengyelek iránt érzett hagyományos barátság mellett és elutasítja a jelenlegi magyar kormány Lengyelországot élesen támadó magatartását.

Ezt az állásfoglalást közzétesszük Magyarországon és eljuttatjuk Lengyelország kormányához.
Budapest, 2024. augusztus 12-én
 

Balázs Péter, volt külügyminiszter, 2009–10, a V21 Csoport társelnöke

Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke 1991–95, a V21 Csoport társelnöke

Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter, 1990–94, a V21 Csoport tagja

​

***

​

Dear Polish Friends!

Dear Fellow Hungarians!
 

The centuries-old Polish-Hungarian friendship cannot be over!
 

In his recent (customary) speech at the Tusnádfürdő (Băile Tușnad, Transylvania, Romania) summer camp at the end of July, Hungarian Prime Minister Viktor Orbán said that Poland wants to be the United States' number 1 European base in a British-Baltic-Scandinavian-Ukrainian alliance. He criticised this alleged plan with sharp and insulting words, saying that the Poles were “pursuing the most hypocritical and disingenuous policies in the whole of Europe.” His foreign minister went even further, saying “Polish diplomacy is sinking into a quagmire of lies.”

There are many of us in Hungary who see it very differently. It is our deep conviction that the centuries-old friendship between the Polish and Hungarian peoples cannot be dependent on the current government of either country. In addition to the many dynastic and personal links (Anjou, Piast, I. Báthory, F. Rákóczi, J. Bem etc.) this friendship worked even when the Polish state was divided in the 18th century and Hungary did not have an independent foreign policy. During WWII Hungary not only welcomed the hundred thousand Poles fleeing the Nazi conquest, but also actively supported the Polish resistance until it, too, was occupied by Germany in March 1944. The Polish government in exile did everything in its power to help Hungary to detach itself from the German alliance and war.

In 1956 Poland showed the way, which Hungary followed in October. These two countries played a decisive role in the overthrow of the communist regimes in 1989, and together with Czechoslovakia they formed the Visegrad Cooperation. Together we campaigned for eastward NATO enlargement, and together we joined the European Union. After Fidesz’s election victory in 2010, Prime Minister Viktor Orbán's first trip was to the centre-right government in Warsaw, headed by the same Donald Tusk who is the prime minister today.

This historic friendship should not be jeopardised, even if the two governments' policies are currently substantially different. And what is wrong with the north-eastern and northern states of Europe standing together against the Russian threat? Together with Romania and Ukraine, this association would strengthen the unity of the old and new democracies of the European Union. Isn't that the right place for the other Visegrad countries, too?

The V21 Group, which brings together members of former Hungarian governments between 1990 and 2012, is convinced that the overwhelming majority of the Hungarian people will stand by their traditional friendship with the Poles and reject the current Hungarian government's strident attacks on Poland.

This letter will be published in Hungary and sent to the government and citizens of Poland. Budapest, 12 August 2024.

​

Péter Balázs, Foreign Minister, 2009–10, Co-President of the V21 Group

Péter Ákos Bod, Governor of the Hungarian National Bank 1991–95, Co-President of the V21 Group

Géza Jeszenszky, Foreign Minister, 1990–94, Member of the V21 Group

​